A cím provokatív, talán túlzónak is tűnhet. Mégis, ha a baráti kapcsolataink lassú leépülésére nem mint egyéni kudarcok sorozatára, hanem mint egy csendes, közösségi járványra tekintünk, a kép élesebbé válik. A 21. század hajnalán a mi lábaink előtt a széttört vagy meg sem született társas kötelékek romhalmaza növekszik. A barátságok elhalása korunk egyik legmeghatározóbb, mégis legkevésbé tárgyalt válsága.
Egykor lángoló szerelem volt, de ma már csak elhamvadt csenddé lett. Milliónyi kérdőjel egy olyan kapcsolatban, ami egykor a biztonság és a boldogság szigetének tűnt. „Miért vagyunk még együtt?” – hasít beléd a felismerés, ami egyszerre ijesztő és felszabadító. Ez a belső vívódás számodra is ismerős terep lehet, a félelmetes kérdések és felismerések, amelyben nehéz eldönteni, merre van a kiút: a maradás és küzdelem a kapcsolat megmentése felé, vagy a kilépés bátor, de fájdalmas lépése felé.
Az ablakon kopogott az eső,
Te voltál az egyetlen menedék.
Vállamra hajtottad a fejed...
Olyan régen volt, oly régen volt...
Azt suttogtad: "Ez örökké így marad!"
A "kosarat adni valakinek" kifejezést a magyar nyelvben arra használjuk, amikor valakinek a közeledését, udvarlását vagy házassági ajánlatát visszautasítják. A kifejezés eredete a régi német nyelvterületről származik, és több, egymást kiegészítő magyarázat is létezik a kialakulására. A legelterjedtebb és legelfogadottabb elmélet szerint a szólás Németországból ered...