A cím provokatív, talán túlzónak is tűnhet. Mégis, ha a baráti kapcsolataink lassú leépülésére nem mint egyéni kudarcok sorozatára, hanem mint egy csendes, közösségi járványra tekintünk, a kép élesebbé válik. A 21. század hajnalán a mi lábaink előtt a széttört vagy meg sem született társas kötelékek romhalmaza növekszik. A barátságok elhalása korunk egyik legmeghatározóbb, mégis legkevésbé tárgyalt válsága.
Egykor lángoló szerelem volt, de ma már csak elhamvadt csenddé lett. Milliónyi kérdőjel egy olyan kapcsolatban, ami egykor a biztonság és a boldogság szigetének tűnt. „Miért vagyunk még együtt?” – hasít beléd a felismerés, ami egyszerre ijesztő és felszabadító. Ez a belső vívódás számodra is ismerős terep lehet, a félelmetes kérdések és felismerések, amelyben nehéz eldönteni, merre van a kiút: a maradás és küzdelem a kapcsolat megmentése felé, vagy a kilépés bátor, de fájdalmas lépése felé.
A jelenet ismerős lehet filmekből, könyvekből, vagy akár a saját életünkből: két ember találkozik, a szikra azonnal fellobban, és egy szenvedélyes, forró éjszakában, egy heves szexuális aktusban teljesednek ki. A csúcspont, az orgazmus, az ejakuláció, a testet és lelket elárasztó mámorító gyönyör. Azt gondolnánk, ez a tiszta boldogság. De mi történik azután? Amikor a testek elválnak, a lihegés elcsitul, és a csend beáll.