A „kosarat adni valakinek“ kifejezést a magyar nyelvben arra használjuk, amikor valakinek a közeledését, udvarlását vagy házassági ajánlatát visszautasítják. A kifejezés eredete a régi német nyelvterületről származik, és több, egymást kiegészítő magyarázat is létezik a kialakulására. A legelterjedtebb és legelfogadottabb elmélet szerint a szólás Németországból ered, ahol egy különös szokás kapcsolódott a leánykéréshez.
A feneketlen kosár legendája
A legvalószínűbb magyarázat szerint, amikor egy legény éjjel a választott hölgy ablaka alá ment szerenádot adni vagy bebocsátást kérni, a lány (vagy a családja) egy kosarat engedett le neki egy kötélre kötve, hogy abban húzzák fel a kérőt a szobába.
- Ha a lány és a családja elfogadta az udvarlót, egy erős, ép kosarat engedtek le, amiben biztonságosan fel tudott mászni.
- Azonban, ha el akarták utasítani a kérőt, egy feneketlen vagy sérült, gyenge kosarat engedtek le. Amikor a legény belelépett, akkor a kosár feneke kiszakadt, vagy a kosár maga esett szét, így a pórul járt udvarló a földre pottyant.
Ez a megszégyenítő helyzet egyértelműen és mindenki számára láthatóan jelezte az elutasítást. A német „jemandem einen Korb geben“ (szó szerint: valakinek egy kosarat adni) kifejezés ebből a szokásból ered, és a magyar nyelv a 18-19. század során, a német kulturális hatás révén vette át.
Más magyarázatok
A kosár mint az ajándék visszautasítása: Egy másik elképzelés szerint a kosár az ajándékok hordozóeszköze volt. Ma is ismeretes, mint ajándékkosár. Ha az udvarló ajándékokat küldött a lánynak, és az visszaküldte azokat – üresen vagy az ajándékokkal együtt a kosárban –, az szintén az elutasítás egyértelmű jele volt. Az üres kosár visszaküldése azt szimbolizálta, hogy a küldeményt nem fogadják el.
Jogi és szimbolikus jelentés: A középkori német jogban a „Korb“ (kosár) a birtoklás, a tulajdon és a jog szimbóluma is lehetett. Egy kosarat kapni vagy elveszíteni jogi kontextusban jelentette a birtok vagy egy jog elvesztését is. Elképzelhető, hogy ez a jelentés átszivárgott a párkapcsolati szférába, ahol a „kosár“ az elutasított fél reményeinek elvesztését szimbolizálta.
Összefoglalva tehát, a „kosarat adni“ kifejezés egy régi német szokásból ered, amelyben a feneketlen kosár leeresztése volt az udvarló elutasításának látványos és megalázó módja. Ez a szólás a német nyelvből került át a magyarba, és máig fennmaradt a szerelmi visszautasítás szinonimájaként.