Házasság, Szerelem

„Ki­ko­sa­raz­tak!“ De hon­nan ered a le­gen­dás ki­fe­je­zés?

2025.06.28.2025.11.26.
srcset=""
A „ko­sa­rat ad­ni va­la­ki­nek“ ki­fe­je­zést a ma­gyar nyelv­ben ar­ra hasz­nál­juk, ami­kor va­la­ki­nek a kö­ze­le­dé­sét, ud­var­lá­sát vagy há­zas­sá­gi aján­la­tát vissza­uta­sít­ják. A ki­fe­je­zés ere­de­te a ré­gi né­met nyelv­te­rü­let­ről szár­ma­zik, és több, egy­mást ki­egé­szí­tő ma­gya­rá­zat is lé­te­zik a ki­ala­ku­lá­sá­ra. A leg­el­ter­jed­tebb és leg­el­fo­ga­dot­tabb el­mé­let sze­rint a szó­lás Né­met­or­szág­ból ered, ahol egy kü­lö­nös szo­kás kap­cso­ló­dott a le­ány­ké­rés­hez.
 

A fe­ne­ket­len ko­sár le­gen­dá­ja

A leg­va­ló­szí­nűbb ma­gya­rá­zat sze­rint, ami­kor egy le­gény éj­jel a vá­lasz­tott hölgy ab­la­ka alá ment sze­re­ná­dot ad­ni vagy be­bo­csá­tást kér­ni, a lány (vagy a csa­lád­ja) egy ko­sa­rat en­ge­dett le ne­ki egy kö­tél­re köt­ve, hogy ab­ban húz­zák fel a ké­rőt a szo­bá­ba.
 
  • Ha a lány és a csa­lád­ja el­fo­gad­ta az ud­var­lót, egy erős, ép ko­sa­rat en­ged­tek le, ami­ben biz­ton­sá­go­san fel tu­dott mász­ni.
  • Azon­ban, ha el akar­ták uta­sí­ta­ni a ké­rőt, egy fe­ne­ket­len vagy sé­rült, gyen­ge ko­sa­rat en­ged­tek le. Ami­kor a le­gény be­le­lé­pett, ak­kor a ko­sár fe­ne­ke ki­sza­kadt, vagy a ko­sár ma­ga esett szét, így a pó­rul járt ud­var­ló a föld­re pottyant.
Ez a meg­szé­gye­ní­tő hely­zet egy­ér­tel­mű­en és min­den­ki szá­má­ra lát­ha­tó­an je­lez­te az el­uta­sí­tást. A né­met „je­man­dem ei­nen Korb ge­ben“ (szó sze­rint: va­la­ki­nek egy ko­sa­rat ad­ni) ki­fe­je­zés eb­ből a szo­kás­ból ered, és a ma­gyar nyelv a 18-19. szá­zad so­rán, a né­met kul­tu­rá­lis ha­tás ré­vén vet­te át.
 

Más ma­gya­rá­za­tok

A ko­sár mint az aján­dék vissza­uta­sí­tá­sa: Egy má­sik el­kép­ze­lés sze­rint a ko­sár az aján­dé­kok hor­do­zó­esz­kö­ze volt. Ma is is­me­re­tes, mint aján­dék­ko­sár. Ha az ud­var­ló aján­dé­ko­kat kül­dött a lány­nak, és az vissza­küld­te azo­kat – üre­sen vagy az aján­dé­kok­kal együtt a ko­sár­ban –, az szin­tén az el­uta­sí­tás egy­ér­tel­mű je­le volt. Az üres ko­sár vissza­kül­dé­se azt szim­bo­li­zál­ta, hogy a kül­de­ményt nem fo­gad­ják el.
 
Jo­gi és szim­bo­li­kus je­len­tés: A kö­zép­ko­ri né­met jog­ban a „Korb“ (ko­sár) a bir­tok­lás, a tu­laj­don és a jog szim­bó­lu­ma is le­he­tett. Egy ko­sa­rat kap­ni vagy el­ve­szí­te­ni jo­gi kon­tex­tus­ban je­len­tet­te a bir­tok vagy egy jog el­vesz­té­sét is. El­kép­zel­he­tő, hogy ez a je­len­tés át­szi­vár­gott a pár­kap­cso­la­ti szfé­rá­ba, ahol a „ko­sár“ az el­uta­sí­tott fél re­mé­nye­i­nek el­vesz­té­sét szim­bo­li­zál­ta.
 
Össze­fog­lal­va te­hát, a „ko­sa­rat ad­ni“ ki­fe­je­zés egy ré­gi né­met szo­kás­ból ered, amely­ben a fe­ne­ket­len ko­sár le­eresz­té­se volt az ud­var­ló el­uta­sí­tá­sá­nak lát­vá­nyos és meg­alá­zó mód­ja. Ez a szó­lás a né­met nyelv­ből ke­rült át a ma­gyar­ba, és má­ig fenn­ma­radt a sze­rel­mi vissza­uta­sí­tás szi­no­ni­má­ja­ként.
, , ,