A sze­xu­á­lis ak­tus so­rán, kü­lö­nö­sen az or­gaz­mus csúcs­pont­ján, az agy do­pa­mint sza­ba­dít fel a ju­tal­ma­zó köz­pon­tok­ban, mint pél­dá­ul a nuc­le­us ac­cum­bens­ben. Ez a do­pa­min-fel­sza­ba­du­lás okoz­za azt az in­ten­zív örö­möt és eu­fó­ri­át, ami az or­gaz­must kí­sé­ri. A tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok, bár pon­tos, em­be­ri agy­ban mért ada­tok­kal kor­lá­to­zot­tan ren­del­kez­nek a do­pa­min­szint vál­to­zá­sá­nak idő­tar­ta­má­ról, egyet­ér­te­nek ab­ban, hogy a csúcs után a do­pa­min­szint vi­szony­lag gyor­san nor­ma­li­zá­ló­dik.

 

A do­pa­min fél­élet­ide­je a vér­áram­ban rend­kí­vül rö­vid, ke­ve­sebb mint két perc. Bár ez nem tel­je­sen azo­nos az agyi szi­nap­szi­sok­ban va­ló tar­tóz­ko­dá­sá­nak ide­jé­vel, jel­zi, hogy a szer­ve­zet gyor­san le­bont­ja és el­tá­vo­lít­ja. Az or­gaz­mus utá­ni do­pa­min­szint-csök­ke­nés­hez más hor­mo­ná­lis vál­to­zá­sok is tár­sul­nak. Fér­fi­ak­nál pél­dá­ul a pro­lak­tin ne­vű hor­mon szint­je meg­emel­ke­dik, ami hoz­zá­já­rul a sze­xu­á­lis te­lí­tett­ség ér­zé­sé­hez és a ref­rak­ter pe­ri­ó­dus­hoz (az az idő­szak, amíg újabb erek­ció és or­gaz­mus nem le­het­sé­ges).

 

Fon­tos meg­kü­lön­böz­tet­ni a do­pa­min köz­vet­len, rö­vid tá­vú ha­tá­sát a sze­xu­á­lis együtt­lét hosszabb tá­vú pszi­cho­ló­gi­ai és ér­zel­mi elő­nye­i­től. Egy 2017-es, a Psy­cho­log­i­cal Sci­en­ce cí­mű fo­lyó­irat­ban pub­li­kált ta­nul­mány sze­rint a pá­rok a sze­xu­á­lis együtt­lé­tet kö­ve­tő­en akár 48 órán ke­resz­tül is ma­ga­sabb szin­tű sze­xu­á­lis elé­ge­dett­ség­ről szá­mol­tak be. Ez a „sze­xu­á­lis utó­fény“ je­len­ség hoz­zá­já­rul­hat a pár­kap­cso­la­ti kö­tő­dés erő­sö­dé­sé­hez és az ál­ta­lá­nos jól­lét­hez. Bár ezt az utó­fényt nem ki­zá­ró­lag a do­pa­min tart­ja fenn, a kez­de­ti po­zi­tív él­mény, amely­ben a do­pa­min­nak kulcs­sze­re­pe van, meg­ala­poz­za ezt a hosszan tar­tó elé­ge­dett­sé­get.