Mos­ta­ná­ban az az ér­zé­sem, hogy a me­leg­jo­gok tér­ké­pét va­la­ki ép­pen új­ra­raj­zol­ja – csak épp egy­szer­re két irány­ba húz­za a ce­ru­zát. Idén rá­adá­sul a sor­sunk meg­le­pő­en sok he­lyen nem a par­la­men­tek­ben, ha­nem a bí­ró­sá­go­kon dől el. Ja­pán, Bots­wa­na, és igen, mi ma­gunk is, itt­hon. Hadd ve­gyem sor­ra, mert sze­rin­tem egyik tör­té­net sem szá­raz pa­rag­ra­fus – mind­egyik mö­gött em­be­rek áll­nak.

Bots­wa­na: két nő, akik egy­sze­rű­en össze akar­tak há­za­sod­ni

Bots­wa­ná­ban él egy pár, Bo­no­lo Se­le­lo és Ts­ho­lo­felo Ku­mi­le. 2023 óta van­nak együtt, és ta­valy áp­ri­lis­ban be­sé­tál­tak a ga­bo­ro­nei anya­köny­vi hi­va­tal­ba, hogy – mint bár­ki más – be­je­gyez­tes­sék a há­zas­sá­gu­kat. El­uta­sí­tot­ták őket az­zal, hogy az or­szág tör­vé­nye csak fér­fi és nő fri­gyét is­me­ri el.

Er­re nem hát­rál­tak meg, ha­nem bí­ró­ság­ra vit­ték az ügyet. Az ér­vük egy­sze­rű, és ne­héz vi­tat­ni: ha az al­kot­mány min­den­ki­nek egyen­lő vé­del­met ígér, ak­kor mi­ért épp tő­lük ta­gad­ja meg a há­zas­ság­gal já­ró jo­go­kat – az örök­lést, az anya­gi biz­ton­sá­got, vagy azt a ké­zen­fek­vő dol­got, hogy a kór­ház­ban dönt­hes­se­nek egy­más he­lyett, ha baj van?

A tel­jes ülés­ben tár­gya­ló fő­bí­ró­ság idén jú­li­us­ra, a 14–15-ei na­pok­ra tűz­te ki a meg­hall­ga­tást. És hogy érezd a tét sú­lyát: egy­há­zi és ha­gyo­mány­őr­ző szer­ve­ze­tek kü­lön ké­rel­mez­ték, hogy be­száll­has­sa­nak az ügy­be – az el­len­ér­de­kű ol­da­lon. Eköz­ben he­lyi em­be­ri jo­gi szer­ve­ze­tek a pár mel­lé áll­tak. Egy egész or­szág vi­tá­zik azon, amit ez a két nő szür­ke hét­köz­na­pi vágy­ként élt meg: hogy hi­va­ta­lo­san is egy­má­séi le­hes­se­nek.

És van itt egy biz­ta­tó hát­tér is. Bots­wa­ná­ban 2019-ben mond­ta ki a bí­ró­ság, hogy az azo­nos ne­mű­ek köz­ti kap­cso­lat nem bűn, ezt 2021-ben a fel­lebb­vi­te­li bí­ró­ság is meg­erő­sí­tet­te – idén pe­dig a tör­vény­könyv­ből is vég­leg ki­húz­ták a vo­nat­ko­zó passzu­so­kat. A „nem vagy bű­nö­ző” ál­lo­má­son te­hát már túl van­nak. Most jön a kö­vet­ke­ző nagy kér­dés: „a sze­rel­mem is szá­mít a jog sze­mé­ben?” Ha igen kap­nak vá­laszt, az tör­té­nel­mi len­ne – egész Af­ri­ká­ban je­len­leg egye­dül Dél-Af­ri­ká­ban há­za­sod­hat­nak azo­nos ne­mű pá­rok.

Ja­pán: a G7 ma­gá­nyos ka­kukk­to­já­sa

Ugor­junk a vi­lág má­sik fe­lé­re. Ja­pán a fej­lett ipa­ri he­tek (G7) kö­zül az egyet­len or­szág, amely sem­mi­lyen for­má­ban nem is­me­ri el az azo­nos ne­mű pá­ro­kat. Évek óta pe­rek so­ra fut: több bí­ró­ság is ki­mond­ta már, hogy al­kot­mány­el­le­nes a til­tás – egyet­len ki­vé­tel­lel, a to­ki­ói táb­la­bí­ró­ság 2025 vé­gén épp az el­len­ke­ző­jét ál­la­pí­tot­ta meg.

És most jön a for­du­lat: 2026 már­ci­u­sá­ban a Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság a ti­zen­öt bí­ró­ból ál­ló nagy­ta­ná­csa elé utal­ta a fel­gyűlt ügye­ket. Ez nagy szó, mert itt már el­vi, az egész or­szág­ra ki­ha­tó dön­tés szü­let­het ar­ról, al­kot­má­nyos-e egy­ál­ta­lán ki­zár­ni a me­le­ge­ket a há­zas­ság­ból. Az íté­let­re alig­ha­nem 2027 ele­jé­ig vár­ni kell – ez te­hát az a tör­té­net, amit ér­de­mes lesz hó­nap­ról hó­nap­ra kö­vet­ni.

A hely­zet pi­kan­té­ri­á­ja, hogy Ja­pán mi­nisz­ter­el­nö­ke, Ta­ka­i­csi Sza­nae – az or­szág el­ső női kor­mány­fő­je – ma­ga el­len­zi az azo­nos ne­mű­ek há­zas­sá­gát. Vagy­is itt is az a klasszi­kus fe­szült­ség dol­go­zik, amit annyi­szor lát­tunk: a tár­sa­da­lom és a bí­ró­sá­gok las­san el­moz­dul­nak, a po­li­ti­ka vi­szont ka­pasz­ko­dik a ré­gi ke­ret­be.

A vi­lág­tér­kép: tény­leg két lé­pés elő­re, egy hát­ra

Ha ki­csit hát­ra­lé­pünk, és rá­né­zünk a nagy kép­re, pont ez a ket­tős­ség üt vissza. Ta­valy Thai­föld és Liech­tens­tein is be­ve­zet­te a há­zas­sá­gi egyen­lő­sé­get, Lit­vá­nia pe­dig meg­ün­ne­pel­te az el­ső azo­nos ne­mű élet­tár­si kap­cso­la­tát. Öröm, ün­nep, szi­vár­vá­nyos ké­pek.

Ugyan­ab­ban az év­ben vi­szont Burk­ina Fa­so és Tri­ni­dad és To­ba­go épp az el­len­ke­ző irány­ba in­dult: bűn­cse­lek­ménnyé nyil­vá­ní­tot­ták az azo­nos ne­mű­ek köz­ti sze­xet. Vagy­is mi­köz­ben az egyik tér­fé­len es­kü­vők­re koc­cin­ta­nak, a má­si­kon em­be­rek hir­te­len bű­nö­ző­vé vál­tak a sa­ját ha­zá­juk­ban. Nincs egy­sé­ges me­net­irány – ez nem egy las­san, de biz­to­san fel­fe­lé tar­tó lép­cső, ha­nem in­kább egy hul­lám­vas­út. Pont ezért szá­mít min­den egyes bí­ró­sá­gi dön­tés.

És mi van itt­hon? A ma­gyar fe­je­zet

Most jön az a rész, ami min­ket a leg­job­ban érint. Mert mi­köz­ben Ga­bo­ro­ne-ban és To­ki­ó­ban a há­zas­ság­ról fo­lyik a vi­ta, itt­hon egy fok­kal hát­rébb­ról in­dul­tunk: ná­lunk az utób­bi évek­ben in­kább az volt a kér­dés, hogy egy­ál­ta­lán lát­ha­tó­ak le­he­tünk-e.

Em­lék­szel a 2021-es „pro­pa­gan­da­tör­vény­re”? Az a gyer­mek­vé­de­lem zász­la­ja alatt kor­lá­toz­ta az olyan tar­tal­ma­kat, ame­lyek a ho­mo­sze­xu­a­li­tást „nép­sze­rű­sí­tik vagy meg­je­le­ní­tik” kis­ko­rú­ak előtt. Ezt ké­sőbb az Alap­tör­vény egyik mó­do­sí­tá­sa be is be­to­noz­ta, gya­kor­la­ti­lag szin­te min­den más alap­jog elé he­lyez­ve ezt a faj­ta „gyer­mek­vé­del­met”. Az­tán 2025-ben jött a kö­vet­ke­ző lé­pés: a gyü­le­ke­zé­si sza­bá­lyo­kat úgy ala­kí­tot­ták, hogy jog­ala­pot te­remt­se­nek a Pride be­til­tá­sá­ra. A ju­bi­le­u­mi, 30. Bu­da­pest Pride vé­gül még­is meg­va­ló­sult – a fő­vá­ros állt a fel­vo­nu­lás mö­gé –, Ka­rá­csony Ger­gely fő­pol­gár­mes­ter el­len vi­szont épp emi­att in­dult bün­te­tő­el­já­rás.

És itt jön a for­du­lat, ami­től 2026 ná­lunk is „bí­ró­sá­gi év” lett. Idén már­ci­us­ban a bí­ró­ság fel­füg­gesz­tet­te Ka­rá­csony ügyét, és az Al­kot­mány­bí­ró­ság­hoz for­dult az­zal a kér­dés­sel, hogy a gyü­le­ke­zé­si és a gyer­mek­vé­del­mi tör­vény vi­ta­tott ré­szei nem sér­tik-e a jog­biz­ton­sá­got és az Em­be­ri Jo­gok Eu­ró­pai Egyez­mé­nyét. Az­tán áp­ri­lis­ban jött a nagy po­fon Brüsszel­ből: az Eu­ró­pai Unió Bí­ró­sá­ga ki­mond­ta, hogy a 2021-es pro­pa­gan­da­tör­vény uni­ós jog­ba üt­kö­zik.

Köz­ben pe­dig – és ezt ne­héz túl­be­csül­ni – meg­vál­to­zott a po­li­ti­kai szél is. A 2026. áp­ri­li­si or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tást a Ti­sza Párt nyer­te két­har­ma­dos több­ség­gel, Ma­gyar Pé­ter lett a mi­nisz­ter­el­nök, a Fi­desz pe­dig el­len­zék­be ke­rült. Az új bel­ügy­mi­nisz­ter már je­lez­te: le­he­tő­vé kell ten­ni, hogy le­gyen Pride – még ha a gyü­le­ke­zé­si tör­vény tel­jes át­írá­sa nem is az el­ső na­pok fel­ada­ta. A 31. Bu­da­pest Pride-ot idén jú­ni­us 27-re már be is je­len­tet­ték.

Mit je­lent­het ez a ma­gyar jog­ra néz­ve?

Na, itt szö­vöm össze a szá­la­kat, mert ezért me­sé­lem az egé­szet. Két erő fe­szül most egy­más­nak itt­hon, és mind­ket­tő ugyan­ab­ba az irány­ba tol.

Az egyik az uni­ós jog. Az Eu­ró­pai Bí­ró­ság ma­rasz­ta­ló íté­le­te után a lab­da az új Or­szág­gyű­lés tér­fe­lén pat­tog: ne­ki kell ha­tá­lyon kí­vül he­lyez­nie a jog­sér­tő sza­bá­lyo­zást, kü­lön­ben az or­szág akár pénz­bír­ság­ra is szá­mít­hat. Vagy­is a pro­pa­gan­da­tör­vény és a rá épü­lő Pride-til­tás jo­gi alap­ja gya­kor­la­ti­lag ki­csú­szott a tal­punk alól – nem bel­ső jó­in­du­lat­ból, ha­nem mert egy fel­sőbb bí­ró­ság ezt mond­ta ki.

A má­sik az új kor­mány­több­ség. Egy két­har­ma­dos par­la­ment el­vi­leg nem­csak el­tö­röl­ni tud tör­vé­nye­ket, ha­nem az Alap­tör­vény azon mó­do­sí­tá­sá­hoz is hoz­zá tud nyúl­ni, amely a „gyer­mek­vé­del­met” min­den más jog fö­lé emel­te. Hogy ezt meg is te­szi-e, és mi­lyen tem­pó­ban – az a kö­vet­ke­ző hó­na­pok iz­gal­mas kér­dé­se.

És itt a ta­nul­ság, ami össze­köt min­ket Bo­no­ló­val, Ts­ho­lo­fel­óval és a to­ki­ói fel­pe­re­sek­kel: a me­leg­jo­gok rit­kán dől­nek el egyet­len nagy, lát­vá­nyos pil­la­nat­ban. Sok­kal in­kább ap­ró, tech­ni­ka­i­nak tű­nő lé­pé­sek­ből áll­nak össze – egy fel­füg­gesz­tett per, egy lu­xem­bur­gi íté­let, egy jú­li­u­si tár­gya­lá­si nap, egy vá­lasz­tás. Ön­ma­gá­ban mind­egyik szá­raz­nak hat. Együtt vi­szont ar­ról szól­nak, hogy egy nap be­sé­tál­has­sunk egy hi­va­tal­ba, és ne néz­ze­nek ránk fur­csán.

Úgy­hogy én idén ezt a há­rom he­lyet fi­gye­lem: Ga­bo­ro­ne-t jú­li­us­ban, To­ki­ót va­la­mi­kor jö­vő­re, és per­sze a sa­ját par­la­men­tün­ket. Mert ha ed­dig a tér­kép két irány­ba hú­zó­dott, idén ta­lán egy ki­csi­vel több­ször bil­len majd a jó fe­lé. És hidd el, meg­ér­de­mel­jük, hogy ott ül­jünk az el­ső sor­ban, ami­kor bil­len.